2018. május 31-én, csütörtökön reggel 8-kor 3 gimnáziumi osztály gyülekezett a színházteremben. Igen érdekes nap elé néztünk. Bent felsorakoztak a családfők, hogy kiválasszák családtagjaikat. Családfők, mint Szandi, Lóri, végül Németh Attila, Kriszti,Titi, Roli, Dobi Bence, Zozi és legvégül Dani. Két kilenc, 7 tizedik osztályos tanulóképviselte a családokat. Legelőször sorsolással költözhettek be a családok a házakba. A hátrány az volt, hogy nem lehetett tudni, ki milyen lakást fog kapni. Minden egyes családnak egy kreatív nevet kellett alkotni. A Váléktól kezdve a Sóheréken keresztül mindenféle családnevekkel bővült az ingatlanpiac. A programot Végné Faddi Andrea tanárnő és Szabó Csaba intézményvezető helyettes vezette.
A családsegítői titulust pedig Petrás tanár úr látta el: feladata a háztartások vezetésében jelentkezett hibák kiküszöbölése volt. A lakások megvétele után cserélgethettünk lakásokat egymás között. Bruttó bérekben megkaptuk a havi munkabéreket. Mily meglepő, a feladat a következő volt: ki kellett számolni a nettó munkabért. Elég változóak lettek, nem mindig lefedve a családok neveit. Például a Sóherék milliomosok lettek. Közben kiderült, hogy az elvált feleség gyerektartást fizetett a Válék család Máté gyermeke után, méghozzá 50.000 forintot. Míg volt, aki az átlag színvonalat követte.
Plusz családtagjaink is voltak: például kutya, csiga, macska stb. Ezek ismertetése után minden egyes család kapott egy lapot, amire fel kellett sorolni a család vagyonait-ingóságait, életszínvonalát: étkezés, cél, közlekedés, iparcikkek, egyéb dolgait.
Hamarosan következett 10-15 perces szünet, ekkor picit kihalt a színházterem. Feltöltődtünk folyadékkal, meglátogattuk a mosdókat, felkészültünk az újabb feladatokra. Ezután mindenki elfoglalta a helyét.
A feladat a következő volt: minden egyes családnak el kellett készítenie a havi költségvetését. Nem volt könnyű feladat, de sikerült mindenkinek megvalósítania.Aztán jött a„fekete-leves”, ami azt jelenti, hogy húznunk kellett kártyákat különböző üzenetekkel. Ezek vagy jókvagy rosszak voltak. Miután mindenki húzott, ezeket lehetett cserélgetni egymás között. Ilyenekkel találkozhattunk, mint például: betörés történt és elvittek minden megtakarított pénzt, beszakadt a tető, fizetésemelés 50.000-rel, egy hónapig tartó szabadság, meglátogatott a NAV stb. Ezek után meghallgattuk a véleményeket a programmal kapcsolatban.
A legtöbb család válasza kihangsúlyozta azokat a mozzanatokat, amelyekkel a való életben is találkozunk. Ilyenek például a gyors döntés-választás, gyorsaság, információgyűjtés.
A légkört, ami a szakmai napon “uralkodott”, mindenki számára leírhatatlan és pompás volt. Jól éreztük magunkat, sokat nevettünk; ezek elengedhetetlen tartozékok a lendületes és zökkenőmentes részvételhez. Megtapasztalhattunk egy hónapot egy háztartásban, ahol mindenre oda kell figyelni egy családnak. Az még nehezebb, hogyha olyan váratlan fordulatok ütik fel a fejükett, mint amilyenekkel találkozhattunk. A költségvetési tervet pedig egyáltalán nem egyszerű tartani, nem pedig megtervezni, az még nehezebb úgy; hogy legyen megtakarítása is egy háztartásnak. Az is nehéz, hogy mindenkinek jó legyen: például meg tudjuk-e oldani azt, hogy a nagyszülők együtt éljenek a családdal, ha igen; a másik kérdés az, hogy hogyan oldjuk meg.