Dr. Szegedi Mártonné
1936 – 2021

„Ilyen kívántam lenni én is, ott, a

homokba szúrt nyárfa: – a tanító,

ki fénybe tör, ragyogó hit a lombja,

irány azoknak, jel és bíztató,

kik jönnek barázdákban botladozva.”

                                                           /Váci Mihály/

Dr. Szegedi Mártonné, született Sarlós Olga, 22 évesen – az akkor még Dr. Bárczi Gusztáv vezette Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán – tiflo-szurdo-és oligofrénpedagógia, valamint logopédia szakon diplomázott. A 4 szaknak szaktanácsadói működése idején nagy hasznát látta.1967-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Friss diplomás gyógypedagógusként néhány hétig tanított a Márvány utcában – mai szóhasználattal – tanulásban akadályozott gyermekeket, majd 1958. október15-től a Gyengénlátók Iskolájának tanára lett, 1974-től ugyanott igazgatóhelyettes. 1980-tól a Fővárosi Pedagógiai Intézet szakfelügyelője, illetve gyógypedagógiai szaktanácsadója volt. Az e munkakörben kötelező tanítási óráit a Gyengénlátók Általános Iskolájában tartotta, majd 1987-től a Miklós téri tanulásban akadályozott gyermekeket ellátó általános iskolában. 1993-ban a szaktanácsadói állásból nyugállományba vonult, de ezután a Miklós téren teljes óraszámban tanított tovább; fejlesztő pedagógusként főleg diszlexiás gyerekekkel foglalkozott.

1980-ban a szakfelügyelői állás elfogadásával hatáskörébe került a Gyengénlátók, Nagyothallók, Siketek, Vakok Általános Iskolája és a Beszédjavító Intézet mellett a Mozgásjavító Általános Iskola és Nevelőotthon szakmai felügyelete is.

A 28 év alatt, melyet a Mozgásjavító Iskolának, illetve a mozgáskorlátozott gyerekeknek szentelt, erejét, idejét nem kímélve, ellenszolgáltatást nem várva, igaz ügyért karrierje kockáztatásával is kiállva harcolt:

  1. az intézményrendszer fejlesztéséért, korszerű sérülésspecifikus felszereltségéért,
  2. az oktató-nevelő munka korszerűsítéséért, színvonalának emeléséért,
  3. 15 éven át részt vett a Zsótér Pál Alapítvány kuratóriumának munkájában.
  1. Mindjárt az első tanévben felmérte a Ráby úti tagozat méltatlan tárgyi feltételeit, a tantestület igényeit, és attól kezdve hatáskörében mindent megtett a Ráby úti tagozat fejlesztéséért.

Ugyancsak ott bábáskodott az intézmény alternatív szakképző középiskolával történő bővítése fölött, illetve az ehhez szükséges tetőtérbeépítés vagy épületszerzés ügyében 1991-92-ben. Jött velünk minisztériumokba, beadványokat írt. Egy eklatáns példa Szegedi Mártonné hozzáállására: amikor komoly indoklását, szakmai alátámasztását kellett adni a mexikói úti épület bővítésének, hogy így lehessen szerezni engedélyt, anyagi támogatást a rekonstrukcióhoz, akkor Nádas Pál igazgató Őt kérte fel erre a munkára, pedig akkor már nem ő volt az intézmény hivatalos szaktanácsadója. Ez a tanulmány díjmentesen el is készült, hasznát is vették.

  1. Az iskolában folyó oktató-nevelő munka színvonalának emeléséért is sokat tett. Az első átfogó látogatása után bevezettette a sérülésspecifikus korrekciót a Mexikói úton1982-ben. Az igazgatóváltáskor minden segítséget megadott a munka zökkenőmentes folytatásához. Az 1989-es átfogó látogatáskor olyan mélyreható elemzését adta az intézmény tanulói összetételének, illetve az ott folyó pedagógiai munkának, amelyre tudtunk támaszkodni, de amely iskolatörténeti szempontból is a 80-as évek objektív jellemzését adja iskolánkról. Látva a tanulási problémák magas arányát – diszlexia prevenciós-és reedukációs tanfolyamot szervezett számunkra az iskolában, megnyerve annak vezetésére a szakma akkori mesterét, Meixner Ildikót. A tantervreformok idején segítséget nyújtott a személyiségfejlesztés, majd az osztályfőnöki órák tantervének kidolgozásához.
  1. A Zsótér Pál Alapítvány kuratóriumi tagjaként a kuratóriumi munka pedagógiai vonatkozásából vette ki derekasan a részét.1996-ban és1998-ban, amikor a kuratórium pályázatot hirdetett pedagógiai publikációkra, akkor a pályázat kidolgozásában, majd a pályaművek elbírálásában döntő szerepe volt. Ő dolgozta ki a Zsótér Pál Alapítvány gyermekjutalmazási rendszerét, az ösztöndíjat és az érdemérmet – egyeztetve az alsó-és felső tagozatos munkaközösséggel. Évről évre vezette az osztályfőnöki közösség értekezletét a díjak odaítéléséről – mindenkor figyelembe véve a kollégák észrevételeit, s azokat hűségesen tolmácsolta a kuratórium többi tagjának.

E rövid pályarajzból is kiderül, hogy a gyógypedagógia szinte minden ágában kifejtett elméleti és gyakorlati tevékenységet. Vezetőtanárként foglalkozott a főiskolai hallgatókkal a Gyengénlátók Iskolájában. Oroszlánrésze volt a gyengénlátó gyerekek sérülésspecifikus korrekciós foglalkozásának kidolgozásában. A főváros gyógypedagógiai intézményei igazgatóhelyetteseinek munkaközösségét vezette éveken át. Nem csak kidolgozta, megírta, de tanfolyamokon kollégák tucatjaival ismertette meg a tanulásban akadályozott gyerekek személyiségfejlesztésének tartalmát, metodikáját. Sok-sok szavalóverseny általa felkészített dobogósa igazolta értő és eredményes munkáját. Sokat foglalkozott a diszlexia elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Néhány példa publikációira: Dr. Csabai Lászlóné, Dr. Szegedi Mártonné: “Ha baj van a gyermek látásával”, Dr. Szegedi Mártonné: „A tanulásban akadályozott gyermekek személyiségfejlesztése”.

E gazdag munkásságot Kiváló Munkáért, Kiváló Tanár kitüntetéssel, Apáczai Csere János Díjjal, Pedagógus szolgálatért emlékéremmel, Éltes Mátyás Díjjal és Eötvös József Díjjal ismerték el. A Mozgásjavító Zsótér Pál Emlékéremmel jutalmazta.

Végül szabadjon szólnom néhány szót az emberről.

Hatalmas munkabírású, másokért dolgozó, megalkuvást nem ismerő, szilárd jellem volt. Igényesség jellemezte – elsősorban önmagával szemben. Mint mindenki, ő is szeretetre vágyó ember volt, de a gyerekek, a szakma érdekeit soha fel nem áldozta a szimpatizálás, a kedvesebb fogadtatás, a kényelem kedvéért. Ezért aztán voltak a  tantestületekben, akik tartottak tőle, de az ő elismerése rangot jelentett a szakmában.. A hozzá ragaszkodó tanítványaival akár évtizedeken át tartotta a kapcsolatot. A hivatalos és társadalmi munkája mellett két remek gyermekét nevelte föl, és boldog nagymamaként segített 3 unokája nevelésében is.

Dr. Szegedi Mártonné egy tiszta erkölcsű, a gyógypedagógia terén több mint fél évszázadon át konstruktívan működő, a mozgáskorlátozott gyermekekért 28 éven át dolgozó, a Mozgásjavító Általános Iskola pedagógiai programja és intézményrendszere továbbfejlesztésében jelentős szerepet játszó személyiség.

Példaértékű pedagógiai pálya, s aki végigjárta, “Talpig ember”.

Budapest, 2022. január 10.

Vásárhelyi Gyöngyi