A 6.b osztály, egy 3D nyomtató és Jumurdzsák története

“- Az egy 3D nyomtató? És nem lehetne kinyomtatni vele mondjuk… egy gyűrűt? – De, ha a gyerekek megrajzolják. – Meg tudják??? – Meg. – Akkor holnap?”

Másnap a Robotika teremben a gyerekek izgatottan várták a feladatot, amivel Kollár Kati néni és szorgos segítői készültek.

Az osztály először megismerkedett a 3D nyomtatóval, és meghallgattak néhány példát annak hasznosságáról. A rövid bemutató után alig várták, hogy maguk is elkészíthessenek egy tárgyat.

„De milyen tárgyat?” – motoszkált a fejekben a kérdés.

A válaszra még várni kellet.

Kati néni elővarázsolt egy könyvet, aminek a borítója le volt takarva, és felolvasott belőle egy bekezdést. A megoldás kulcsát az a néhány sor rejtette. A diákok hamar rájöttek a megfejtésre, ami nem volt más, mint: Jumurdzsák amulettje.

Nagy öröm volt, amikor a tanulók megtudták, hogy megrajzolhatják saját gyűrűiket is.

A feladat elkészítéséhez megkapták a „hozzávalókat”: 6 db kártyát, ami ismerteti, hogy hogyan kell használni a Tinkercad nevű programot, 20 percet, némi szabadságot és szükség esetén segítséget.

Az alkotás végén kettős sikerélmény volt. Mindenkinek elkészült a személyes tárgya és sikerült 20 perc alatt megtanulni eligazodni egy új digitális felületen.