A múzeum eddig nem szerepelt az 5. f kedvenc helyeinek listáján, május 3-án mégis olyan élményben volt részük a Néprajzi Múzeum Mozaiktúráján, amely emlékezetes marad számukra.
A gyerekek interaktív módon, ép társaikkal együtt fedezhették fel a “Székátiratok” kiállítást.
Mitől izgalmas néprajzi szempontból a szék, mint tárgy? Milyen szerepet tölthet be használati tárgyként a mindennapokban, és miként válik érdekessé egy néprajzi gyűjteményben? És mit nevezünk egyáltalán széknek?
Ilyen és hasonló kérdéseket boncolgattunk. A gyerekek – ép társaikkal párokat alkotva – terveztek ülőalkalmatosságot, melyekbe bele lehetett szőni az álmokat is. Így született meg a lufikkal levegőbe emelkedő Boldogság szék, mellyel szárnyalhat a test és a gondolat is. A realitások talaján maradt a Kosaras szék, melynek kereke kosárlabda. Gyönyörű lett a virágok felett szálló színes kerekesszék. De az Időutazó szék is érdekes volt, nem beszélve a Szivárványosról.
A kezdeti elfogódottság után remekül együtt tudtak működni a párok, hamar kiderültek a közös pontok, a fiúk között pl. a kosárlabdázás szeretete, a Cobra 11, lányoknál a rajzolás, a díszítés öröme, sőt a program után elérhetőségek cserélődtek.
A végén pedig még ez is elhangzott: Jöjjünk máskor is!
Szerencsére nem jutott busz erre a napra, így páran – életükben először – trolival utaztak, egy bűbájos trolivezetőlánnyal még fotózkodtunk is!