Gólyatábor 2025

Felszállt a gólya

Csordás Ákos (9. A) beszámolója a 2025-ös középiskolás gólyatáborról

Midőn a nyári szünet utolsó hete is a végére ért, a kilencedikesek, a gimnázium hős segítői, a kedves szülők, a vezetőség, az új osztály tiszteletreméltó osztályfőnöke, Suhajda Péter tanár úr, az iskolaszpchiológusok és még néhányan, köztük később a tizedikesek megjelentek az iskolában, hogy a gimnázium beavató szertartását, a gólyatábort élvezzék.

A szombat reggeltől vasárnap délutánig tartó intervallumban a diákok különböző programokon vehettek részt, a játékos ismerkedéstől a vidám esti éneklésekig. A hangulat nagyszerű volt épp annyira a felnőtteknek, mint a gyerekeknek köszönhetően. Az első napon közvetlenül a piros udvaron kezdtünk, ahol az iskolapszchiológusokkal egy közös foglalkozás keretében megismertük egymást. Majd az új diáktársainkat vezettük körbe, miközben ők rejtvényeket oldottak meg. Eljutottunk a könyvtárba, a tanárihoz és sok más fontosabb helyre. Ezután egy kiadós ebéd előtt és után elfoglaltuk a színháztermet, s egy osztályszimbólum megalkotásába kezdtünk, amiből végül egy olyan kép lett, amin mindenkinek a rajzai rajta vannak. Végül elfoglaltuk a szállásainkat, és egy közös éneklős estével zártuk a szombatot.

A következő nap leginkább a beszélgetésről szólt. Rengeteg zenét hallgattunk, és vicceket mondtunk egymásnak. Aztán jött a gólyatábor csúcsa: a gólyaavatás. A Mozgásjavító hagyományainak megfelelően különböző feladatokat kellett teljesíteni (közmondások kitalálása, versírás), ami után megkaptuk a gólyafészek különböző részeit: kémény, tojás, gólya stb. Végül jött az egész gólyatábor csúcspontja: Alajos igazgató úr a tojás segítségével hivatalosan is gólyává fogadott minket.

Ezután már csak a terem megtekintése maradt, és a gólyatábornak vége lett. Nagyszerű, élményekkel teli hétvégét tölthettünk el az iskolában. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki részt vett e gólyatábor kivitelezésében. A gólya már száll, de még nem ért földet.

A 9. évfolyam gólyatábora

Bódi Dorka (9. A) beszámolója a 2025-ös középiskolás gólyatáborról

Hosszú felkészülés és türelmetlen várakozás után végre eljött a nagy nap: augusztus utolsó hétvégéje, a gólyatáboré! Mi, kilencedikesek, már hetek óta izgatottan vártuk ezt a pillanatot. De hogyan is kezdődött az egész?

Először is rengeteg megbeszélés és aprólékos tervezés előzte meg, amit osztályfőnökünk, Suhajda Péter tanár úr szervezett. Végül elérkezett a szombat reggel, amikor búcsút kellett intenünk a szüleinknek, és irány az iskola! Már az érkezéskor felbukkantak régi ismerős arcok, de pár új társ is csatlakozott. Kezdetben kicsit félve, de hamar beilleszkedtek közénk.

Miután végleg elköszöntünk a szülőktől (ők szülői értekezleten voltak, mi pedig a kaland előtt), kimentünk az udvarra, ahol három pszichológus várt ránk. Körbeültünk, bemutatkoztunk, és rögtön belevetettük magunkat csapatépítő és stratégiai játékokba, beszélgetésekbe, sőt, még egy történetet is írtunk közösen. A pszichológusok távozása után találkoztunk az osztályfőnökünkkel és a gimnázium asszisztenseivel, akik segítettek átvinnünk a cuccainkat a „Bézs apartmanba”, ahol megbeszéltük, ki kivel alszik, kipakoltunk, majd visszatértünk az iskolába, hogy még egy kicsit beszélgessünk és jobban megismerjük egymást.

Ezután következett a bőséges és ízletes ebéd, amit a szüleink készítettek nekünk, miközben tovább zajlottak a beszélgetések.

Ebéd után kreatív program következett: minden csapat egy nagy rajzlapra készített „műalkotásokat”, amelyek minket jellemeztek, és természetesen a poénok sem maradtak el! Délután azonban a természet is beleszólt: egy hatalmas zuhé miatt az iskola egy része beázott. Szerencsére időben észrevették, és elhárították a problémát. Ezt követően három csoportra osztottak minket, így bemutattuk az iskola egyes részeit az új társainknak. Este pedig végre elérkezett a vacsora ideje: lehetett kóstolni, inni, majd az epres tej hatására – nos, páran kicsit túlpörgtek, köztük én is – az ebédlőben spontán „énekparty” alakult ki. Páran pedig még Péter bá’ társaságában beszélgettek egész sokáig. Az apartmanba visszatérve kezdődött az esti rutin, fürdés, majd ágyba kerülés. De előtte Péter bá’ gitározott, mi pedig közösen énekeltünk. Sokan korán lefeküdtek, de hatan rekordot döntöttünk: hajnal kettőig fent voltunk, nevettünk és beszélgettünk.

Másnap reggel korai ébresztő várt ránk, de szinte mindenki magától kelt. Készülődés, reggeli, és ekkor még az áram is elment, sőt, az egyik épületben tűzriadó is volt! De a 10.-esek hangzavara már jelezte: közel a nagy pillanat. Amikor felmentek a gimnáziumi részre, mi következtünk, és találkoztunk az eggyel felsőbb évesekkel. Izgalmas programok, bemutatkozások és játékok követték egymást. Végül elérkezett a mi nagy pillanatunk: a 9. A osztály esküt tett, majd következett a gólyává avatás! Mindenki sikeresen gólyává vált, és ezzel hivatalosan is elkezdődött a közös kaland a gimnáziumi életben.

Miért is jó gólyának lenni? Csak négy ok, de ennél többet is tudnék írni.

• Hivatalos belépés a gimnáziumi „klubba”: végre nem csak nézelődsz a folyosón, hanem te is tagja vagy a giminek. Olyan, mintha felvennének egy titkos szuperhős ligába.

• Jogosítvány a „hivatalos tinikor felfedezéséhez”: gólyaként mostantól bátran kérdezhetsz, hülyéskedhetsz, és még a 10.-esek sem néznek rád úgy, mintha láthatatlan lennél.

• Felejthetetlen sztorik a barátoknak: a gólyavavatás tuti aranytartalom az Instagramra vagy a csoportchatbe: „Nézzétek, mennyire menő vagyok, most már hivatalosan is gólya!” A sztorik mesélése közben garantált a nevetés és irigykedő pillantások.

• Beavatási élmények: csapatjátékok, kreatív kihívások, esetleg egy kis poénkodás a tanárokkal… mindez azért, hogy a hétköznapi suli unalmas napjai helyett legyen egy emlékezetes, „wow, tényleg itt vagyok!” élményed.

És persze a gólyalét egyik legnagyobb titka a Mozgásjavító legendás vándor gólyája, amit az egész tanévben féltve kell őriznünk. Ez szó szerint a suli Pokémonja, csak itt nem a gyűjtés a tét, hanem a túlélés. Ha valaki elcseni az osztályból, akkor azonnal jön a próbatételek hardcore verziója, ami garantált nevetés, izgalom és egy kis izomláz kombinációja.

Szóval a gólyalét nem csak menő, de egyben kicsit olyan, mintha egy élő videojátékban lennénk, ahol a fő küldetés az, hogy nem hagyjuk a gólyánkat ellopni. De ne feledjük azt a fő szabályt, ami a gimis gólya évet jellemzi: őrizd a vándor gólyát, nevess sokat, tanulj, és ne félj hülyéskedni! Itt mindenki gólyaként kezdi, de barátként fejezi be az évet!