A 9.A osztály pannonhalmi kirándulása
Beszámolók a 9.A osztály diákjainak tollaiból. 🙂
Az osztályunk számára már decemberben elkezdődött az utazás szervezése. A tanárainknak nem volt könnyű dolga a sok lemondás és az időpontok változtatása miatt, ráadásul nálunk az akadálymentesség nem csak egy szempont, hanem alapfeltétel. Végül április 30-ra sikerült mindent lefixálni.
Aznap nagyon korán kellett kelnünk. Mikor megérkeztünk a sulihoz, a Korong utcai portánál már ott vártak a buszok. Bár a tavaszi reggel borzongatóan hideg volt, a buszokban Andi néni előrelátásának köszönhetően már jól befűtöttek. Szépen lassan mindenki elhelyezkedett a járműveken, és elindultunk. A forgalom miatt végül két és fél óráig tartott az út. Volt, aki zenét hallgatott vagy beszélgetett, de a korai kelés miatt olyan is akadt, aki egyszerűen bealudt.
Bennünk, lányokban, volt egy kis extra izgalom is. Mégiscsak egy fiúiskolába készültünk látogatóba, és bevallom, kíváncsi voltam, milyen lesz ez a zárt világ. Olyan érzés volt, mint amikor egy regényben a szereplők belépnek egy ismeretlen helyre, és nem tudják pontosan, hogy mire is számítsanak.
Pannonhalmára érve a kilencedikes diákok fogadtak minket, akik nagyon kedvesek voltak. Elkísértek minket a főépületbe, ahol látványos festményeket néztünk meg, aztán körbevezettek az egész iskolában és a fontosabb történelmi helyszíneken is. Nagyon jól magyaráztak a velünk egykorú srácok.
Ami viszont a legjobban elgondolkodtatott, az a köztünk lévő különbség. Mi tizennégyen mentünk (öt lány és kilenc fiú), ők viszont egy tiszta fiúiskola, ahol bentlakásos, szigorú rend szerint élnek. Miközben figyeltem őket, rájöttem, mekkora ellentét van a mindennapjaink között. Ők fizikailag teljesen épek, bármikor bárhova felszaladnak, mégis ezer apró szabály és kötöttség határozza meg az életüket a gimnáziumi falak között. Mi pedig, bár mozgáskorlátozottak vagyunk, és néha meggyűlik a bajunk egy-egy akadállyal, sok szempontból sokkal szabadabbak vagyunk náluk. Tiszta regény-vibe az egész, mert rájöttem, hogy a korlátoknak ezerféle arca lehet. Van, akit a saját teste fékez le, mást meg a szabályok vagy a falak, amik közé bezárják a mindennapjait.
Érdekes volt belelátni egy ennyire más életformába, és rájönni, hogy a szabadságnak és a korlátoknak mennyi különböző arca van. Köszönjük a tanárainknak a kitartó szervezést, a pannonhalmi srácoknak pedig a vendéglátást!
Bódi Dorka (9. A)
Az idei osztálykirándulásunk helyszíne hosszas egyeztetés után a Pannonhalmi Bencés Apátság lett. Ezt követően már csak a kirándulás időpontjában kellett megegyezni, a végleges dátum 2026. április 30. lett. Reménykedtünk abban, hogy nem fog esni az eső, és túl meleg sem lesz.
Indulásunk reggelén a szokásosnál korábban kellett bemenni a suliba, mivel ott gyülekeztünk, és három busszal indultunk Pannonhalmára. Útközben a körülöttem ülőkkel zenét hallgattunk, beszélgettünk, nézelődtünk, nevetgéltünk, ettünk. Mivel a Blaha-Lujza téren dugóba keveredtünk, fél órával később érkeztünk meg. Pannonhalma felé, a dombon, kicsit zötykölődtünk, úgy éreztem magam, mint kukorica a serpenyőben.
A kapunál őrök állítottak meg minket, onnan egy kilencedikes fiú felszállt a buszunkra, és elvezetett minket a parkolóhoz. Miután kiszálltunk a buszból, Suhajda tanár úr megkérdezte tőlem, hogy tudom-e, milyen stílusú az épület? Én nem tudtam a választ, de azóta már tudom, klasszicista! Ezt követően a kilencedikes fiúk bevezettek minket a saját osztálytársainkhoz, mivel ők korábban odaértek. Innentől kezdve együtt volt az osztályunk, két fiú vezetett minket végig, bemutatták az értékes tárgyakat, festményeket. Megmutatták az Apátságot is, ami nekem nagyon tetszett. A kedvenceim a szép, díszes ablakok voltak.
Az épületből kilépve csoportképet készítettek rólunk. Ezt követően a tágas teraszról csodáltuk meg a panorámát és a környező épületeket. A dombtetőn is készült rólunk csoportkép, majd elindultunk a kert felé. A kerekesszékes osztálytársaim lifttel mentek le, mi pedig lépcsőn. Innen értük el a gimnázium focipályáját, illetve megnéztük a közeli kertet is. A focipálya melletti padsornál ettük meg az ebédünket, rántott húsos szendvicset, almát és csokis müzliszeletet. A gimi diákjainak boccia-bemutatót tartottunk Tina közreműködésével, majd Ákos és Lilla is kipróbálták a sportot.
Flóra néni javaslatára megnéztük a gimnázium apartmanját és az osztálytermet. Az apartmanban nem 1-2 ágy volt, hanem kb. 20, mindegyik emeletes, tehát sokan alszanak együtt éjszaka. Az osztálytermük is más, mint nálunk, a Mozgásjavítóban, a padjaik is kétszemélyesek. Mindezek után felszálltunk a buszunkra, és elindultunk Budapestre. Hazafelé szintén nagy volt a forgalom, nem a megbeszélt időben érkeztünk.
Összességében nagyon jól éreztem magam, jó volt látni, hogy a pannonhalmi diákok mennyire segítőkészek. Gyönyörű helyen tanulnak, legközelebb is szívesen mennék hozzájuk, sőt, akár tanulnék is az ő sulijukban.
Rácz Patrik (9. A)
Április 30-án a 9. osztállyal egy igazán különleges élményben volt részünk. Ellátogattunk Pannonhalmára, a bencés apátságba és gimnáziumba. Ez egy olyan pillanat volt, amit már réges-rég vártunk, így hát érthető izgalommal vágtunk neki a (rövidnek egyáltalán nem nevezhető) útnak. Bár messze kellett mennünk, mégis jó hangulatban ültünk a buszokban.
Pannonhalmára érve megismerkedtünk az ottani diákokkal, akik nagyon kedvesek és humorosak voltak. Körbevezettek minket az épületben, közben rengeteg mindent megtudtunk az apátság és a diákotthon történetéről. Természetesen Suhajda Péter tanár úr előzetes információkat szolgáltatott a helyiség múltjáról, de így is rengeteg új dolgot tudtunk meg.
A séta közben szoros barátságok alakultak ki a két intézmény tanulói között. Hamar elkezdődtek a szokásos jóízű diákcsínyek, viccelődések. Az apátság épülete gyönyörű volt, már csak ezért is megérte elmenni. A fiúk érdekes előadásokat tartottak az egyes helyszínekről, amit előadásmódjuk is tarkított. Érdekes volt, hogy mennyire jól tudtunk kapcsolódni, annak ellenére, hogy két nagyon különböző gimnáziumba járunk. Ők is ugyanúgy vevők voltak a poénokra, és sokszor percekig tartó röhögésben tört ki egy-egy csapat. A helyszín megismerését a dombtetőn végeztük egy szemkápráztató panorámával. És ezután jött a nap legjobb része…
A pannonhalmai fiúk nagyon szeretnek sportolni. Az iskola udvarán állt egy nagy focipálya is, ahová lementünk megmutatni a Mozgásjavító leghíresebb sportját, a bocciát. Többen az osztályból profi bocciások voltunk, Tina mai napig űzi, ezért kíváncsian vártuk, mit szólnak hozzá. Nagyon megszerették, és ezért rengeteg meccs lement belőle kacagásokkal tűzdelve. Ez volt talán a nap fénypontja. Emiatt is fájt, amikor búcsút kellett nekik és Pannonhalmának intenünk.
Köszönjük ezt a látogatást!
Csordás Ákos (9. A)
