Az elmúlt év decemberében – nagy örömünkre – az Országgyűlés egyhangúlag szavazta meg, hogy ezentúl minden év február 22-én a Magyar Parasport Napját ünnepeljük országszerte.
És, hogy miért?
1970. február 22-én a Mozgásjavító Általános Iskola tanárai, sportolói, diákjai megalapították Magyarország első mozgássérültek sportklubját, amelyet Halassy Olivér kétszeres olimpiai bajnok – lábszár amputált – vízilabdázóról neveztek el. Ezzel kezdetét vette a hazai és később a nemzetközi parasport szervezeti rendszerének kialakulása is. E jeles esemény tiszteletére esett erre a napra a választás. Halassy kiemelkedő sportpályafutása az épek között mintaértékű példa volt az akkori sportolni vágyó mozgássérültek és a mai ifjúság számára egyaránt!
“Nomen est omen”, de nemcsak a név, hanem a hely szelleme is kötelez!
Február 21-én, az ünnep előestéjén méltó módon emlékeztünk meg a kezdetekre, és köszöntöttük a Parasport napját közösen az alapítókkal, volt Halassy-s paralimpikonokkal, sportolókkal és iskolánk jelenlegi tanáraival, diákjaival, azok között a falak között, ahonnan a sportklub pályafutása elindult.
Halassy Ilona, Vámos Éva, Benczúr Judit, Hajdú Levente, Koller István, Tauber Zoltán alapítók segítségével visszaidéztük a 48 évvel ezelőtti megalakulás hangulatát. Felelevenítettük az elmúlt évtizedek nevesebb eseményeit, és Hodunov Edvard – jelenlegi elnök – segítségével betekintést nyertünk a sportklub mai életébe. Fontos volt számunkra, hogy megemlékezzünk azokról is, akik már nem lehetnek közöttünk, de segítségük, aktív részvételük nélkül nem tartana ilyen színvonalon a mai parasport élet.
Iskolánk tanulói és minden érdeklődő számára kiállítást is rendeztünk, ahol Zsótér Pál volt igazgató és további, szintén fontos szerepet betöltő személyek fényképeivel, korabeli újságcikkekkel, érmekkel, dísztárgyakkal idéztük meg a múltat.
Az ünnep hivatalos részét követően a csodálatosan megterített ebédlőnkben, az ízletes vacsora elfogyasztása közben kötetlen, örömteli beszélgetés mellett pergettük vissza az időt, mint egy nagy “Család”. Az est végeztével annak reményében búcsúztunk el egymástól, hogy ennek a találkozónak folytatódnia kell…!
Szűcs István úszóedző, az emlékest egyik szervezőjének írása