A művészet forradalma
Orosz avantgárd az 1910-1920-as években
A Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum avantgárd gyűjteménye a Magyar Nemzeti Galériában” című kiállítását látogathatta meg a 8.a osztály február 9-én Lovass Dóra szakszerű vezetésével.

A kollekció az orosz avantgárd művészetének egyik legrégebbi és legegységesebb gyűjteménye. Ez az Oroszországon kívül még soha ki nem állított anyag mutatkozik be most Budapesten. A negyven kiemelkedő művet felvonultató kiállításon többek között olyan nevek szerepelnek, mint Kazimir Malevics, Vaszilij Kandinszkij, Alekszandr Rodcsenko, El Liszickij, Natalja Goncsarova vagy Mihail Larionov.

Az alkotók többségét ismerve, az orosz művészetből felkészülve érkeztünk, mégis Lovass Dóra nagyszerű előadása egészen új, színesebb és érdekesebb keretbe helyezte ezt a bizarr történelmi hátterű, egészen különleges irányzatot.

A kiállítás helyszíne akadálymentes, mozgáskorlátozottaknak és kísérőjének ingyenes és 2016. május 1-ig látogatható.

A múzeumlátogatást a Szépművészeti Múzeum TÁMOP – programjának köszönhetjük.

Ismét eltelt egy év, ismét avatásra gyűltek a végzősök a Nádor teremben, ismét csak heten.
Na de előtte…
Találjátok már ki, mi is legyen a műsorban! Mit táncoljunk? Mit adjunk elő? Ki olvassa fel, énekelje, mondja, mutassa? Hol legyen a mikrofon? Hogy áll a parkett csiszolás? Gyerekek, állítólag nem lesz kész a függöny! Van füstgép?
Ez hamis!!!
Nem lehet érteni!
Ez nem látszik!
Kezdjük elölről!
Még egyszer!
Ez egyre rosszabb!
Húzzuk ki!
Tegyük bele azt, hogy… A főpróba: maga a mélyhűtött reménytelenség…
Feladom…

Aztán itt a csütörtök, érkeznek a vendégek, „belőve” a technika, „stimmol” az énekkar… nincs mese – kezdés!

A mikrofonhoz lép Suhajda tanár úr, a konferanszié…

A műsort tartalmával és kivitelezésével is méltó módon vezette fel a végzősök „vizsgafilmje”, melynek megalkotásában Kristóf bá’ és Csaba bá’ segítette az kreatív végzősöket.
(A film megtekinthető az alábbi linken: https://www.youtube.com/watch?v=wd1bequCEEs

Az avatási ceremónia most is meghitt és bensőséges volt, a petíció felolvasását követően a talárokra felkerült a szalag, elhangzott a maturandusz eskü, és Locsmándi Alajos intézményvezető úr (maturandus honoris causa) gondolatébresztő ünnepi beszéde.
A 11-esek búcsúztatója – közösségi alkotásként – többek érzéseit, meglátásait tartalmazta, Hatta Mariann mélyen átélt tolmácsolásában.
A végzősök közös visszaemlékezése sok olyan mozzanatot idézett fel, melyek szinte már-már feledésbe merültek – kár lett volna értük…
A 11-esek búcsúprodukciója a végzős osztály minden tagját és Lívi nénit is (osztályfőnöki minőségben) név szerint említette és köszöntötte, fordulatos formában és stílusban. Emlékezetes marad sokak számára a Katyusa, Ronaldó-Rolandó levélváltása, a Dobó-Wittinger táncduó, Tóni bácsi és a lovas póló, a Venczel-féle felolvasógép, Szandi művésznő és persze Nena, a hajdani popdíva (akin nem fog az idő) videó-üzenete… nem beszélve arról, hogyan is neveljük a matektanárt!
A végzős osztály „nagy dobása” ez alkalommal a bajor sörtánc volt, erősen építve a férfi-nő közötti „se veled, se nélküled” viszony ellentmondásosságára, mely harcot Lívi néni és Zsolt bá’ párosa tett még színesebbé…
Az iskolai énekkar előadását színvonalasan egészítette ki a tanárok kórusa, és a hagyományos aranyköpések interpretálását követően a végzősük keringője és a pezsgős koccintás zárta a műsort.

Sok sikert, maturanduszok – és már most elkezdjük a készülődést a jövő évi ceremóniára!